Egy kis érdekesség így év végére

Ebben az évben B. 11, D. 22, én 44, párom 55 éves volt.

Kár, hogy elmúlt ez is...

Q10

Nem tudok rájönni, hogy a Nívea Q10-et miért ejtik úgy, hogy kútiz???

Mert akárhonnan is nézzük, szerintem azt úgy kell mondani, hogy ku tíz. Ráadásul így, külön.

Nem vagyok nyelvész, csak bántja a fülem....

De nagyon...

Nooormális???

Most mondjátok meg, normális az a felnőtt nő, aki egy munkahelyi bulin bemegy a férfi wc-be, hogy megnézze, hogy kinek mekkora a farka? És nem... nem 20 éves csitriről van szó, hanem egy 40 éves, kétgyerekes nőről.

És létezik, hogy egy pasinak van gusztusa megcsókolni egy részeg nőt, aki épp azelőtt fejezte be a hányást????

Én azt mondom, hogy ez már mindennek a legalja...

Epres túrótorta

Ez egy gyümölcstorta lenne, ezzel a krémmel több gyümölccsel is el lehet készíteni. A mi kedvencünk eperrel, vagy (télen) szederrel.

4 tojásból piskótatésztát keverek.

Az én gyümölcstorta formámhoz ennyi piskótamassza kell. (kb. 28 cm átmérőjű a forma)

A krém a szokásos puding alapú krémem:

4 dl tejből vaníliapuding

fél RAMA (olcsó margarin nem jó) habosra keverve némi porcukorral

Ezt a kihűlt pudinggal egybe keverni.

Hozzáadni egy fél kg túrót, és szükség szerint még kikeverni (krémesíteni)

Ez a krém mennyiség 2 gyümölcstortára elegendő.

A gyümölcstorta alapot megkenem a krémmel, rápakolom az epret (más gyümölcsöt) és a tetejére (lehetőleg) piros zselét csurgatok. A zseléből tökéletesen jó az olcsóbb fajta is, (lidl-es, aldi-s,penny-s, Haas) Ezt a tasakon leírtak alapján, 2,5 dl vízzel, és némi cukorral lassan felfőzzük, amíg letisztul, majd én rögtön csorgatom a tortára, vékony sugárban, és kellően magasról.

Szederrel is nagyon finom.

Sőt, ez a túrókrém sima piskótához is finom, ha a tetejére csokimázat kenünk, akkor ki is nevezhetjük túrórudi tortának :-))

Hosszú hétvége: Egerszalók

2012. október 29-31.

 Igen, ismét Egerszalók volt a cél, mert ez egy olyan hely, ahová többször is vissza kell menni. Ez alkalommal a Saliris Hotel akciós csomagját választottuk, amelyben a szálláshoz kapcsolódva  félpanzió, fürdőhasználat, és masszázs is szerepelt. Mivel Anyukám is velünk tartott, így 3 felnőtt és 1 gyerek részére foglaltunk szállást. A hotel a családi szobát igazolta vissza, amely két egymás melletti, egybe nyíló szoba, és a honlap szerint csak 2 felnőtt, 2 gyerek részére foglalható. Nagyon örültem, hogy ők ezt a megoldást ajánlották számunkra, mivel így együtt voltunk mind a négyen, de mégis külön.

1. nap.

Dél körül érkeztünk, bejelentkeztünk. A Saliris hotel olyan érdekes építésű, hogy a bejárathoz körben, fel kell menni a dombtetőre, így a recepció a 7-ik emeleten található, a szobák az 2-7 emeleten, a fürdő pedig a földszinten. A bejáratnál annyi ideig lehet megállni, amíg bejelentkezünk, utána arrébb kell vinni az autót. Mivel mi kértünk mélygarázs helyet is, így miután beálltunk a fedett parkolóba, az 5-ik emeleten találtuk magunkat. Egyébként folyamatosan érkeztek a vendégek.

A szobáink a 2. emeleten találhatók, nem néznek a sódombra, (az egy kicsivel drágább lett volna) viszont közelebb van a fürdőhöz (földszint). Becuccoltunk, kipakoltunk. A szobában minibár, széf, LCD tv is található, nagyon szép WC-zuhanyzó, és erkély, ahonnan gyönyörű a kilátás. Még sódomb nélkül is.

Átöltöztünk fürdőruhába, felvettük a fürdőköntöst, és lementünk a fürdőbe. (egy jó tanács: Mivel minden szállóvendégnek egyforma, fehér fürdőköntöse van, így nem árt valami színes kendővel, vagy övvel megjelölni, hogy ha letesszük, egyből megtaláljuk)

A fürdőben nagyon sok medence található, kisebbek, nagyobbak, kissé zegzugos elhelyezésben, ezeket fel kell fedezni. Rengeteg dögönyöző, víz alatti bugyorgó, vízmasszázs található, mindig találtunk olyat, amihez odaülhettünk. Gyerekeknek külön van egy jó kis játszó-medencerész, nagyobbacskáknak pedig egy csúszda, és különböző magasságban ugróstég. (B. szerint a csúszda gyengus, az ugrálás tetszett neki)
Ami nekem tetszett, az hogy bentről ki lehetett úszni a külső medencéhez, és onnan rá lehetett látni a sódombra. Sötétedés után gyönyörűen ki volt világítva. Igazán hangulatos volt.

Este várt minket a svédasztalos vacsora. Erre nyugodtan mondhatom, hogy tökéletes volt, bőven volt választék, és nagyon finom ételeket kínáltak. Ha valami elfogyott, rövid időn belül pótolták.

Vacsora után még le lehetett volna menni a fürdőbe, mivel szállóvendégeknek este 10-ig van nyitva, de nem éltünk a lehetőséggel. Pihentünk.

2. nap

Reggel bőséges, finom reggeli várt a megszokott, svédasztalos kivitelben. Úgy bereggeliztünk, hogy muszáj volt sétálni egyet. A recepció bejárata mellől nem lehetett átmenni a sódombhoz, körbe kellett sétálni, ha valaki oda akart jutni. De megérte a sétát, a jó hűvös levegőn. Séta közben elhaladtunk a régi fürdő részen is, ami a lenti parkoló mellett található. Ide sokkal olcsóbb a belépő, két kis medence van, forró vízzel töltve. Ez az, amikor beleülni jó, de onnan kijönni.... Ehhez képest itt is fürödtek egy páran.

Séta után irány a fürdő. Közben bejelentkeztünk az ajándék masszázsra, kaptunk időpontot, hogy mikor menjünk fel az első emeletre, mivel ott vannak a kezelések.

A masszázs kitűnő volt, szinte újjászülettem. Lehetett választani, én illatmasszázst kértem, lazító illattal. Annyira kellemes gyümölcsös illatos olajjal lettem átgyúrva, hogy a masszázs után nem akarózott belemenni a medencébe, nehogy lejöjjön rólam. Még este is éreztem a köntösömön.

Később a szaunavilágot is kipróbáltam. Egy csarnokból körbe-körbe különböző szaunák, aroma- és gőzkabinok nyíltak, plusz egy medence is volt odabent. Persze, a zuhany és merülőmedence mellett. Úgy láttam, volt itt is egy külön, meztelen-szauna rész, amit én kihagytam, mert nem érzem jól magam a fürdőruha nélkül, még a szaunában sem.

Este ismét bőséges vacsora, és utána felmentünk a recepcióhoz. Volt itt egy kisebbfajta vásár és bemutató. Sajtokat, mézet, péksüteményt lehetett kóstolni, vásárolni. Emellett volt ott egy fényképész, akinél korabeli ruhákban lehetett fényképeszkedni, olyan régimódi képeket készített. B-nek megtetszett, kérte, hogy hagy válasszon jelmezt. El is készült a kép, olyan kis múlt századi úrifiú lett belőle.
A wifi is csak itt működött, a recepció szintjén.

Elég későn kerültünk ágyba.

3. nap

Ez már a hazautazás napja, ha koránkelők lennénk, akkor mártózhattunk volna egyet reggeli előtt, de így reggeli után mentünk le a fürdőbe még búcsúzóul egy órácskára. Utána összecuccoltunk, kijelentkeztünk, és elhagytuk Egerszalókot.

Hazafelé útba ejtettük Egerben a Szépasszony völgyét egy kis borkóstolóra, egy kis sétára, majd bekaptunk valamit a plázában, és kora délután elindultunk hazafelé.

II. bejegyzés - a freeblog importálásáról

..ami egy kicsit elkeserít.

Szóval, próbáltam importálni a freeblogot, többször is, és nem sikerült. Nem értettem, hogy lehetek ennyire bénaság, azért nem kellene ennek annyira bonyolultnak lennie. Nem értettem, miért fog ki rajtam ez a látszólag egyszerű folyamat.

Keresgéltem a neten, aztán ezt találtam: " a freeblog importja nagyon nem kompatibilis semmi mással, csak saját magával"

Hát, igen. Így már érthető.

Most két lehetőség van. Maradok a freeblogon, és iderakok egy linket, vagy itt folytatom, és az előzményekről rakok egy linket.

Hmmm. Még eldöntöm. (...azért annyira sűrűn nem szoktam írni, hogy sürgős legyen a döntés)

Fahéjas csiga

Én nem is gondoltam, hogy ez a fahéjas csiga ennyire finom. Elsőre olyan "száraznak" tűnik, pedig egyáltalán nem az.

Olvastam, dicsérték, gondoltam, megkóstoljuk. Bejött.

A tésztája az aszalt gyümölcsös kalács tésztája is egyben: (nagyon jó kis tészta)

2 dl tej

1/2 pohár joghurt

50 dkg liszt

10 dkg cukor

12,5 dkg margarin

1 tojás felverve

2 dkg élesztő

1 kávéskanál só

Bedobom a gépbe, megvárom míg dagaszt, keleszt, majd kb. 1 cm-re nyújtom a tésztát. Megkenem puha (olv.) margarinnal, megszórom fahéjjal, cukorral, feltekerem, és 1,5 cm-es karikákat vágok belőle.

Sütőpapíros tepsibe rakom, és 180 °C-on 20 percig sütöm.

Frissen a legfinomabb!

Rakott padlizsán - ahogy én csinálom

Gyerekkoromban nem volt népszerű nálam a padlizsán. Akkoriban csak rántott padlizsánként fogyasztottuk, illetve én nem, mert nekem akkoriban nem ízlett. (azóta meg nem kóstoltam ilyen formában)

Aztán egyszer vettünk padlizsánkrémet. Ízlett.

Ezután készítettünk padlizsánkrémet. Még jobban ízlett.

Grilleztük. Úgy is jó volt.

Ezután elkezdtem keresgélni padlizsán témában. Rátaláltam a muszakára. De ahány receptet olvastam, annyiféleképpen csinálják. Na, ebből kellett összehámoznom a saját verziómat.

Íme a saját recept: (mondhatom fincsi lett, kicsit időigényes, de megéri)

A padlizsánokat kb. 1 cm-es karikára vágtam, és kicsit besóztam, félretettem. Később beraktam a sütőbe, kis olívát öntöttem alá, és 180 °C-on megsütöttem.(3 db kisebb padlizsán)

Közben hámoztam krumplit, azt is karikáztam, és odatettem főzni. (4 db nagyobb krumpli)

Egy nagy vöröshagyma volt otthon, a felét apróra vágtam, és kicsi olajban üvegesre pirítottam. Erre rádobtam egy adag makarónihoz elrakott darált húst, (20-25 dkg), amikor átpirult, sóztam, borsoztam, szórtam rá oregánót, 1 gerezd fokhagymát, és egy paradicsomot. (mindkettőt apróra kockázva)

Emellett készült a mártás is: egy kiskanálnyi margarint felolvasztottam, hozzákevertem 1 púpos e.k lisztet, majd felöntöttem kb. 5 dl tejjel. Sóztam, borsoztam, majd amikor sűrűsödni kezdett, hozzákevertem 1 tojást. A mártást állandóan kavarni kell.

Egy jénait kiolajoztam, alulra raktam egy sor krumplit, rá a megsült padlizsánszeleteket, erre a darált húst, majd a tetejére ismét egy sor krumplit. Az egészet nyakon öntöttem a mártással, a tetejére pedig sajtot reszeltem.

Beraktam a sütőbe, 20 perc, 200 °C

Ez azért nem lett egy óriási adag, mondjuk, olyan kétszemélyes. Eléggé laktató, annak ellenére, hogy elég kevés hús került bele. De sikere volt, és biztos vagyok benne, hogy máskor is rá fogom szánni az időt ennek a kajának az elkészítésére.

(lehet, később lesz kép is, de lemerült az akksi, és mire feltöltődik, addigra rég megesszük a kaját)

A legegyszerűbb és legfinomabb fagyi

...csak kevés. Érdemes dupla adaggal készíteni.

A recept a netről van, csak kijegyzeteltem valamikor, kipróbálásra, a forrást már nem tudom. Bocs. (ha valaki felismeri, szóljon, pótolom)

Szóval a recept:

Csokifagyi

1 cs. tejszínhabpor

2 dl tej

2 e.k porcukor

1 e.k kakaó (amin az igazi kakaóport kell érteni, nem pedig a nesquik féleségeket, amit szintén kakaópornak neveznek, de nekem nem az.)

Ennyi. Összekeverjük, majd 1-2 percig elektromos habverő magas fokozatán habosítjuk, és mehet a fagyigépbe.

Eddig ez volt a legfinomabb, legkrémesebb ( és legegyszerűbb) fagyi, amit a gépben készítettünk. Lehet szidni a tejszínhabport, mert mű, meg adalék, stb, de az az igazság, hogy finom, és a vele készült fagyit egyáltalán nem éreztem nehéznek, zsírosnak, ellentétben azzal, amit valódi tejszínhabbal csináltam.

Külföldi munka hirdetés - Átverés!

Hová lehet elküldeni az átverős hirdetést?

Az aprod.hu-n hirdettek többféle álláslehetőséget, Ausztriában, Németországban. Fel is volt sorolva, hogy milyen területekre keresnek embereket. A tájékoztatás 2011. szept. 11-én, 16-19-ig volt, Nyíregyházán, a Toldi u. 23. sz. alatt. Az előadásnak az volt a lényege, hogy jelentkezni kellett egy 72 órás, 58000 Ft-os német nyelvtanfolyamra, és ígéret szerint aki ezt elvégzi, azokat előreveszik a listán az álláskeresésnél. Biztosat nem tudnak ígérni. De aki nem végzi el a tanfolyamot, azzal nem foglalkoznak. Állásokról szó sem volt. Csak az elvégzett tanfolyam után fogják megmondani, mik a lehetőségek. (már ha vannak egyáltalán)

Az átverés az, hogy akkor nem állást kellett volna hirdetni, hanem nyelvtanfolyamot későbbi álláslehetőséggel. Mert így a hirdetés tartalma valótlan. Az ember odamegy, potyára. Elcseszi az idejét. (Elcseszik neki a kedves hirdetők) Ha nyelvtanfolyamra akarok járni, akkor nyelviskolába jelentkezem, és nem álláshirdetésre. Arról nem volt szó, ha esetleg valaki tud németül, vagy angliába menne (oda is hirdetnek) akkor mi a helyzet. Ha állásajánlatot vártok, egy lépést se tegyetek! A hirdető profilja: Felnőttképző stúdió (Hát persze. a névből sejteni lehetett volna...)

A hirdetés itt található, ha még fent van: http://aprod.hu/hirdetes/kulfoldi-allaslehetosegek-ausztriaban-nemetorszagban-IDtshy.html#24481429;r:16;s:

Egyébként itt van, képként elmentve:

Ha állást keresnél, és ezt olvasnád, elmennél?

Persze, rengetegen elmentek.

Ha hasonló hirdetéssel találkozol, Te ne menj el. Csak abban az esetben, ha nyelvtanfolyamra akarsz járni.

Irigy kutya

Már nagyon sokszor megfogadtam, hogy soha semmit nem fogok kölcsön adni. Nevezzenek irigynek, antiszociálisnak, magánakvalónak, akárminek....nem érdekel, de kölcsön nem adom a cuccaimat. Ha valakinek kell valami, vegye meg magának, netán keressen egy másik madarat...

Aztán persze, mégiscsak megesik a szívem a szerencsétlenen, és odaadom a cuccot. Kölcsön. 

Hogy aztán sose kapjam vissza.

Vagy tönkretéve kapjam vissza. Vagy nekem kelljen könyörögni, utána menni, hogy egyáltalán visszakapjam. A saját cuccomat. Attól, akinek végeredményben én tettem szívességet. Aztán meg legyek hálás, hogy egyáltalán visszakapom. Ha visszakapom...

Nagyon gáz ez az egész hozzáállás. Mármint azé, aki kölcsönkér, aztán pedig sajátjaként használja azt a valamit.

Én nem vagyok ilyen, és ezért nem értem, hogy más miért ilyen mégis. A legjobb könyveim vannak szerteszét, azt sem tudom már, kinél. Mert ő úgy viselkedett nálam, mintha ingyen-könyvtárban lenne. Mert ő elfelejtette, kitől kapta. Mert ő továbbadta.

Egy pár filmem is ki tudja hol van. Egy párat tudok, de sosem kapom vissza. Mert tönkrement. Mert a gyerek 50-szer nézte meg egy nap. Mert odaadta a szomszédnak. Mert ki tudja miért.... Aztán meg csodálkoztak, hogy nem adtam. Ülj le, nézd meg, ha érdekel, de innen el nem viszed. Fura.

Most, miután fél éve könyörgök egy olyan dolog visszakapása miatt, amire rövidesen szükségem lesz, és amiért végül nekem kell elmennem a szomszéd faluba, ha úja használni akarom.... most ismét begurultam, és bekeményítek. Teljesen.

Kölcsön soha, semmit sem. Esetleg olyat, amit örökbe is odaadnék.

Samsung SC6145 porszívó

Végre van egy jó porszívónk, a régivel már nagyon kínlódtunk. Nem lehetett tovább halogatni a vásárlást. Szembejött velünk ez az erős kékség, egy jó kis akcióban.

http://www.samsung.com/hu/consumer/home-appliances/vacuum-cleaner/vacuum-cleaners/VCC6145V3B/XEH

Igaz, én először egy gyönyörűszép fehéret nézegettem, de összehasonlítva ezzel kiderült, hogy egyáltalán nem tud többet, ráadásul a fehér több áramot fogyaszt, és némileg drágább. Csak a színe volt az, ami mellette szólt, de hát nem tökmindegy, hogy egy porszívó milyen színű????

Első látásra eléggé vadnak találtam ezt a kék színt, de a teljesítménye megfelelt, és a formája tetszett. Második látásra már a színe is tetszik.

A ciklon előszűrő pedig kimondottan jó találmány, tetszik, hogy szinte az összes kosz oda gyűlik össze, és könnyű kiborítani, kitisztítani. Eleinte gondolkodtam a porzsák nélküli porszívóm, de kissé utánaolvasva, tapasztalatokat kérdezve, hamar letettem róla. Annyira nem tűnt jónak. Közben megismertem az előszűrőt, és előnyeit, végül ilyen porszívó lett a befutó.

Most már szívesen veszem elő a porszívót, nem nyűg, hanem öröm vele a takarítás.

Tökéletes vaníliafagyi

Eddig ez a legjobb fagyi, amit a géppel készítettünk. És a legegyszerűbb is. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy nem én kevertem ki. Azaz, nem teljesen én..

Vettem Oetker fagyiport, vaníliásat. A tasakon leírtak szerint kikevertem. Kicsivel több tejet tettem bele az előírtnál, annyival, hogy éppen folyékony legyen, és bele tudjam tölteni a fagyigépbe. Először azt hittem, hogy kevés lesz, de végül hamarabb le kellett állítani a gépet, mert kezdett kikeverődni belőle a fagyimassza.

A fagyi nagyon finom lett. Készítettem hozzá meggyöntetet is, így még finomabb desszeret kaptunk. Egy maréknyi meggyet kimagvaztam, botmixerrel pépesítettem, és adtam hozzá cukrot. Ezt csorgattuk a fagyira.

De tudom ajánlani öntetként a 100%-os narancslevet is.

Megkóstoltuk ugyanennek a fagyipornak az eperízű fajtáját is. Na, ez viszont ritka szar. Műeper. Ha valamit utálok, akkor az a műeper. /Ugyanaz az íz, ami az epres csokikban van./ Ráadásul nem is lett belőle annyi, mint a vaníliásból.

Ajándék

Nálunk a jó bizonyítványért könyv az ajándék.

Azért, mert jó bizonyítványa csak az okos gyereknek van, és az okos gyerek szereti a könyveket.

Most pl. ezt:

 http://bookline.hu/product/home.action?id=84244&type=22&_v=Jeff_Kinney_Egy_ropi_naploja_2_Rodrick_a_kiraly

Meg különben is:

-Nálunk gyereknapra nincs játék-ajándék. Élmény van...

-Nálunk a húsvéti nyuszi nem hoz ajándékot. Csak tojást...

-Nálunk a mikulás sem hoz ajándékot. Csak csomagot...

-Nálunk névnapra csak valami jelképes ajándék van, szülinapra kissé nagyobb, plussz TORTA!

-Nálunk Karácsonykor van ajándék.

Meggy fagyi

B. meggyfagyit szeretett volna. Összeállítottam egyet. Kísérletképpen.

-250 ml tejszín, habbá verve

-meggy (vagy két maréknyi, nem az a nagyon savanyú fajta) botmixerrel egyneművé mixelve

-fél tubus cukrozott sűrített tej

-fél tejszínes krémsajt.

Tapasztalatok:

--Ízre kiváló, krémes, fagyiként is eteti magát. Viszont a tejszínhab vagy sok, vagy zsíros, mert sokat nem lehet enni belőle, mert egy idő után nehéznek tűnik a fagyi.

Változtatás:

--Tehát legközelebb megpróbáljuk a tejszínhabport, vagy a madártej alapot, de legalábbis fél adagra csökkentjük.

Ez most futópálya vagy játszótér?

Írhatnám azt is címnek, hogy: Kretén szülők.

Mert sajnos, vannak körülöttünk, szép számmal. Az olyanok, akik el vannak ájulva a saját gyereküktől - ez még önmagában nem is lenne baj... viszont biztosra veszik, hogy mások is ugyanúgy el vannak ájulva az ő agyonkényeztetett, neveletlen gyereküktől. Na, ez már kissé gáz.

Mert ugye én futni a futópályára megyek. Ami nyilvánvaló, hogy erre van kitalálva. Azért nem megyek a játszótérre futni, mert nyilván nem akarok gyerekeket kerülgetni, gyerekeken, labdákon, kismotorokon átesni. Azt hiszem, ez eddig tiszta sor.

Viszont, ha a futópályára megyek, akkor azt hiszem, ott joggal várhatom el, hogy ne kelljen gyerekeket kerülgetni, valamint kismotoron, labdán, gyereken átesni.

Mégsem így van, mert a kretén szülő, (már bocs a kifejezésért) de nemhogy rászólna az édes kis gyerekére, hogy ne zavarja a futókat, hanem egyenesen beküldi egy labdával, hogy kicsim, ott bent labdázzál, jóóóó! Hogy ő meg nyugodtan tudjon beszélgetni a másik kretén anyukával (már bocs a kifejezésért) aki kismotorral küldte be a csemetéjét, azzal, hogy nézd csak, ott a versenypálya.

Az, hogy netán a futókat zavarják a kölykök, az fel sem merült bennük. Azt, hogy a jólnevelt kiskölyök megáll a futó előtt, szétvetett lábakkal, és ha a futó kikerüli (mert nem akar átesni rajta), utána hajítja a labdát...  anyukák meg észre sem veszik a nagy pofázásban. Lényeg, hogy a kölykök jól elvannak, anyuka jól elvan, a pályára meg ugyebár akárki bemehet.

Az, hogy nem tette szóvá senki, nem jelenti azt, hogy rendben is van. Nem akart senki kellemetlenséget, meg szóváltást, hiszen nem azért mentünk, meg ugye, ilyenkor nem a gyerek a hibás, hanem a kretén szülő, aki mindezt elnézi neki.

A másik oldala a dolognak, hogy a füves pályán fociedzés folyt. Sok unatkozó szülő nézte a gyerekét, vagy éppen örült, hogy van egy nyugodt órája, amikor nem kell a kölyökkel foglalkozni. Az unatkozó kistesót meg beküldik a pályára, hogy hagy menjen ő is focizni, csak hagyja békén anyucit, meg különben is, jaj de aranyos, hogy összeszedi a labdákat.

Csodáltam az edző türelmét, hogy nem szólt, amikor a kiskölykök nyilvánvalóan zavarták az edzést. Arról már nem is beszélve,. hogy azt lestem, hogy csóri kölyköt mikor fogja fejbe találni egy jól megrúgott focilabda. Mert anyukát különösebben nem zavarta.

 Azt viszont képtelen vagyok megérteni, hogy miért nem jó a kiskölyöknek ott kint, a lelátó körül labdázni, ahol a kutyát sem zavarja, miért kell másokat zavarni, csak azért, mert jajdedrága.

Azt meg már végképp meg sem említem, max. zárójelben, mint szigorúan saját véleményt, hogy sok szétfolyt, ellustult szülő csak mereszti a seggét, ahelyett, hogy kihasználná a szabad idejét egy kis mozgásra. Közben leshetné az edzésen lévő gyerekét, és lehet, hogy még jól is esne neki egy kis mozgás. Csak az egyiknek kellene elkezdeni.

(na, jó, tudom, hogy nem mindenki szeret mozogni, meg kifogás van bőven, még a fejemet is leharaphatják egyesek, hogy mit osztom itt az észt :-)), de magunkból kiindulva, amíg az én gyermekem úszóedzésen volt, addig mi anyukák (többen is) elmentünk a közeli erdőbe futni egy kicsit, vagy volt olyan, aki csak sétálni, és mire az edzés véget ért, már mi is végeztünk. Beszélgetni eközben is lehetett, és legalább valami hasznossal ütüttük el az időt, ha már várni kell a gyerekre)

Párakapu

Ez klassz: http://www.szon.hu/nyitva-van-a-parakapu-csak-bujjatok-rajta/2011419

Átmentem alatta én is. Korábban még sehol nem láttam ilyet, bár lehet, felállították több helyen is ebben a kánikulában.

Az ötlet jó, tényleg kincset ér egy ilyen kis felfrissülés.

Bringával mentünk át alatta, este 7-kor. Sőt, visszafele jövet, 8 körül még láttuk, hogy működik.

Okos ember volt, aki kitalálta. Köszönjük!!!

Futás és fogyás tapasztalatok

Ezt már régen meg akartam írni. Igazából a tavalyi év tapasztalatai.

Korábban az erdőben futottam, egész jó tempóban. Formálódtam, izmosodtam, kényelmesebbek lettek a nadrágjaim - viszont a mérleg szerint egy dekát sem fogytam.

Tavaly az erdőből áttértem a sportpályára, pontosabban egy rekortán borítású futópályára. Ugyanúgy, heti 2-szer futottam, mint korábban.

Találtam két futótársakat is, akikkel szívesen mentem. Eleinte furcsa volt, hogy az ő tempójuk sokkal lassúbb volt, mint amit addig én megszoktam, de alkalmazkodtam hozzájuk. Futás közben beszélgettünk, néha leálltunk, sétáltunk, majd újra futottunk. Néha úgy éreztem, nekem meg sem kottyan ez az egész. A 4 km lefutása kb. 50 percig tartott. Mégis inkább velük mentem, mert jól éreztem magam a társaságukban. Eleinte beiktattam még néhány erdei futást is, egyedül, a saját tempómban, de később maradt ez a lassú iram.

És ekkor elkezdtek olvadni rólam a kilók. Hetente kb. fél kilo lement rólam. Tavaly, nyár végére 10 kg-al lettem kevesebb. (és két számmal kisebb nadrágméretem lett)

Az étrendem különösebben nem változott, ettem, amit megkívántam. Viszont érdekes módon, nem kívántam pl. a teavajat a kenyérre. Nem kívántam a zsíros, szalonnás ételeket, mert nehéznek éreztem a futás után. Sokszor ettem viszont meleg szendvicset, gombát, grill husikat, és sok-sok görögsalátát, és joghurtot. Biztos vagyok benne, hogy ez is hozzájárult a fogyásomhoz, viszont az a legfontosabb, hogy egyáltalán nem éheztem közben.

És ami a legjobb, a kilók azóta sem jöttek vissza :-)))

Ribizlitorta

Minden évben sütök ribizlitortát, amikor beköszönt a ribizliszezon. Ez olyan kellemesen savanykás, friss torta. Nagyon szeretjük, fincsi.

A receptje egyszerű:

6 tojásból piskótát sütök:

A 6 tojást szétválasztom, fehérjét a konyhagép edényébe, a sárgáját egy nagyobb tálba teszem.

A sárgájához hozzáadok 6 evőkanál cukrot. Jól kikeverem (kézi habverővel, aminek a neve ez, de én habveréshez sosem használom, csak keverés-kavarásokhoz)

A konyhagépet is beindítom, verje habbá a fehérjét. (ha nem lenne ez a konyhagépem, a habverő kiegészítővel, akkor lehet, hogy soha nem sütnék piskótát)

A habbá vert fehérjét belekeverem a kikavart tojássárgájához. Majd hozzáadok 6 evőkanál lisztet, és egy cs. sütőport.

A tepsibe sütőpapírt teszek (alufix, vagy hasonló kategória, olcsó nem jó) és 180 fokon sütöm. Kb. fél óra kell neki.

A krém:

4 dl tejből vaníliás pudingot főzök. (oetker) 3 evőkanál cukorral. Félreteszem hűlni. Egy fél rámát habosra keverek egy kis porcukorral (kézi habverővel) majd ha kihűlt a puding, a kettőt egybe kavarom. (szintén gép) Egy kis krémet félreteszek a torta tetejére, a többibe belekeverem a ribizlit.

A torta tetejére, a krémre is ribizlit rakok, jó sűrűn.

Fagyigép

Csakazért is, megvettem ezt:

http://www.aldi.hu/hu/html/offers/2867_30601.htm

Már tavaly óta szeretnék egy fagyigépet. Rengeteg receptet megnéztem a neten.

Végül elkészült az első fagyink:

250 ml habtejszín

1 nagy joghurt

kevés tej

porcukor

1 banán (ez lehetett volna 2 is, de már nem fért a keverőedénybe)

A tejszínt kissé felvertem, habnak. Hozzá ment a joghurt, a cukor, és a kevés tejben botmixerrel pürésített banán. Ezt a masszát töltöttem bele a fagyigépbe. 45 perc alatt kikeverte a fagyit.

Nagyon fincsi volt, nem is bírtuk megenni az egészet, a maradék ment a fagyasztóba, de másnap azt is eltüntettük.

Futóblog ismét -egy kis összefoglaló

Azért, hogy nem írtam erről, az nem jelenti azt, hogy abbahagytam volna a futást.

A tavalyi évről majd külön posztot szeretnék, -érdekes tapasztalatokkal.

Tavaly az erdőből áttértem a futópályára.

Télen egy fitneszterembe jártam, futópadon futottam.

Tapasztalatok:

Futás helyett jó, de nem az igazi. Először is, valahogy nem éreztem otthon magam a fitneszteremben. Pedig rendesek voltak, segítettek, a gépek is jók voltak. Nem voltak pichák, volt a korosztályom is, sőt idősebbek is .... és mégsem. Csak a futópadot használtam. Mindig volt szabad gép. Körbe-körbe tükrök voltak, láthattam a mozgásomat.  Nézhettem közben a TV-t. (előttem futó jó pasik fenekét vádliját) Lefutottam viszonylag könnyedén 5-6 km-eket.

De amikor leléptem a futópadról, nem éreztem magam alatt a talajt. Meg kellett kapaszkodni, hogy el ne essek, hülye érzés volt. Nem volt igazán hely a bemelegítésre, nyújtásra. Úgy vettem észre, hogy az ide járó emberek ki is hagyják ezeket. Igaz, sokan fele annyi ideig futottak, mint én. Nem nagyon szerettem az öltözős öltözködést sem, télen egyébként is sok a cucc. Vigyázni kellett, hogy vizes hajjal ne menjek ki, = sapka.

Alig vártam már, hogy kijöhessek a szabadba. Mégis csak ez az igazi!!!

Valahogy ez az edzőtermi életforma egyszerűen nem az én közegem. De egynek jó volt. Hogy szinten tartsam magam, ahhoz meg teljesen.

Párbeszéd

-És te tudod, hogy ki írta a Pál utcai fiúkat?

-Hát Caramell! Vagyis..ööö...tudom, hogy nem ő írta, hanem egy olyan író, akit ugyanúgy hívnak!

Könyv helyett...

...blogokat is szoktam olvasni. Vannak jók, olyanok, amire (ha könyv lenne) azt mondanám, hogy: nem tudom letenni.

Bodzaital recept

Most már leírom, mert minden évben készítek, és minden évben fél óráig keresem a receptet, hogy mennyi citrom, és mennyi cukor kell hozzá. Pedig egyszerű, akár meg is jegyezhetném, de nekem ez valamiért nem megy (mármint a receptek megjegyzése, meg fejből sütés-főzés, nekem le kell írni mindent)

Ma is elmentünk bodzavirágot gyűjteni. Tehát kezdődhet az idei bodzaital gyártás! Előszedtem az ötliteres üvegeket, és...

Nos, akkor a bodzaital (és nem bodzaszörp!) receptje:

Egy 5 literes befőttesüvegbe 9-10 virág, kb. fél kiló cukor, 2-3 feldarabolt citrom és teleengedni vízzel. 2-3 nap alatt a meleg napon megpezsdül, akkor leszűrni, és utána hűtőben kell tartani - esetleg egy kis szalicilt tehetünk hozzá, ha nem fogy hamar.

Megjegyzés: valahogy minden évben kevesebb cukrot teszek hozzá, (drága a cukor!) és több virágot, és így kissé savanykásabban is nagyon finom.

Némi halovány remény....

Igen, szólt az ismerős, hogy kell ember, de nem tudja még mikor, nem tudja, hová, és nem tudja, hogy mennyiért, és egyáltalán még semmit nem tud, de majd másnap elmondja.

Eddig remény...

Aztán jött a másnap, ismerős nem jelentkezett, jelenleg nem elérhető.

Ez van, remény ismét nulla. Én már nem hiszek benne, hogy ebből lesz valami.

Elkezdtem más forrásból keresni. Eddig nem sok sikerrel.

Úgy látszik, egyre több embernek van tele a ...-e ezzel az országgal, és egyre többen lépnek le. Ez pedig azt jelenti, hogy lassan külföldön is betöltik az összes számításba jöhető munkahelyet.

Közvetlen környezetemből is egyre többen mennek. Persze, ha valakinek kint van a rokona, jó ismerőse, akkor könnyebb. Nekünk senkink nincs ott.

Hosszú hétvége: Eger, Egerszalók, Demjén

2012. április 28-30.                           Ugyanez a leírás, fényképekkel: itt!

1. nap 

Eger

Reggel normális időben keltünk, reggeliztünk, majd elindultunk Egerbe. Autópálya elkerülésével, a régi 3-ason mentünk, gyér forgalomban, kényelmes tempóban.
Egerbe érve rögtön találtunk parkolóhelyet, a belváros közelében, bár az igazat megvallva, azt hittem, nagyobb tömeg lesz. Itt először is a várat vettük célba. Jó pár év eltelt, mióta itt jártam, B. pedig kicsi volt még akkor, nem emlékezett rá, csak a játszótérre. Most viszont nagyon élvezte a várat, érdekelték a kiállított dolgok, és az idegenvezető történetei, a katakombák. Különösen a borsós dob, és a tűzkerék utánzata tetszett neki. Ez utóbbit természetesen működésbe is hozták. A vár udvarán kipróbáltuk az íjjal lövést, és megtaláltuk a régi játszóteret is. Elég sok időt eltöltöttünk a várban, körbesétáltunk, és megcsodáltuk a kilátást. Csodaszép, napsütéses idő volt.

Ezután a Dobó térre mentünk, fényképezkedtünk, elsétáltunk az egyik kis hangulatos utcán, majd a sétálóutcában vissza a Bazilikához. Itt is megcsodáltuk az épületet, kívül-belül, majd továbbra is gyalogosan, elindultunk megkeresni a minaretet. Sajnos, itt nagyon hosszú sor állt, és várni kellett, mivel meg volt határozva, hogy max. hány ember tartózkodhat odafent. Úgy döntöttünk, hogy most nem várunk, majd hazafelé jövet útba ejtjük ismét. Tehát visszatértünk az autónkhoz, haraptunk valamit az otthonról hozott szendvicsekből, és elindultunk a Szépasszony-völgybe.

Ez a völgy egy szabadidőpark is egyben, körben borospincék bejárata, középső részén pedig egy park, ahol tűzrakóhelyek is vannak kialakítva. Sokan kijöttek ide ebben a jó időben.
Ahogy leparkoltunk, rögtön kaptunk is egy kupont, ami az egyik pincében 10 % kedvezményt ígért. A többi pince előtt is álltak alkalmazottak, és invitálták befelé a népet. Mi már jártunk itt korábban, és nagyon finom, édes vörösbort vettünk az egyik pincében, most is oda igyekeztünk. Nem is csalódtunk, kóstoltunk is bort (vagyis csak én, mert S. vezet, B. pedig kiskorú) és vásároltunk elvitelre is. A gazda ajánlott még egy különleges, kevert félszáraz fehérbort is, amiről némi kóstoló után úgy döntöttünk, viszünk belőle. Bementünk egy másik pincébe is, annyira kedvesen invitált a gazda, de ott csak 1 dl-t kóstoltam, meg B. ivott üdítőt, nem vásároltunk elvitelre semmit. (Én azt is szeretem ezekben a pincékben, hogy akárhol is járunk, a gazdák annyira kedvesek, közvetlenek, lehet velük egy kicsit beszélgetni is, nem csak vásárolni.)

Már délutánra járt az idő, így Egerszalók felé vettük az irányt. Egertől 5 km-re fekszik ez a falu. Itt a GPS kissé megtréfált bennünket, ugyanis hiába írtuk be a célállomást, házszám szerint, egy zsákutcába vitt bennünket, ahol az utca neve stimmel, a házszámot (és az apartmant) nem találtuk. Kénytelenek voltunk a régi jó kérdezősködéshez folyamodni. Kiderült, hogy az utcát egy patak vágja ketté, és gyalogosan át lehet menni, de autóval vissza kell menni az elágazáshoz, és a másik ágon megközelíteni. Így is tettünk, itt már ki volt táblázva az apartman, könnyen megtaláltuk. (utána mondta is a gazda, hogy a GPS-ek nem ismerik ezt a részt, sokan eltévedtek már hasonlóképpen, mint mi, csak éppen azt nem értem, hogy ha ez így van, akkor miért nem jelezték a szállásfoglaláskor, hogy a demjéni út felé menjünk.)

Elfoglaltuk az apartmant, Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy családi ház udvarában, mintegy melléképületként fel van építve sorban 5 különálló apartman, mindegyik konyhás, fürdőszobás, TV-s, és az udvarban az autónak is van helye. Hátul pedig a közösségi tér, bográcsoló-szalonnasütő hely található. Az apartman olcsó volt, egyszerűen berendezett, a konyharésze elég kicsi, csak egy pult az egész, 1 személy fér oda, de a célnak megfelel. Mi nem főzőcskézni jöttünk. Ráadásul a bejárat előtt is van szék, asztal, jó időben ide is ki lehet ülni, enni. Olcsósága mellett nagyon is jó hely volt, tökéletes arra, amire nekünk kellett.

(a szallas.hu-n foglaltunk, 2 felnőtt, 1 gyerekre, és mint később kiderült, a rendszer valahogy a gyereknek a pótágyat nem számolta bele, de a házigazda nagyon rendes volt, és azt mondta, ha már így alakult, és ő sem figyelt erre, és ennyiért visszaigazolt, akkor már nem kér tőlünk plusz pénzt, és estére berakják a pótágyat is a szobába)

Kipakoltunk, és elmentünk körülnézni, felfedezni a környéket. Szerettünk volna biciklit kölcsönözni, de kissé húzós áron adták, így lemondtunk róla. Mentünk autóval. Megnéztük a horgásztavat (egy hatalmas tó, szép környezetben) aztán elmentünk a sódombhoz, meglestük a  két fürdőt is, (árak, medencék), majd átautóztunk Demjénbe, szintén strandszemlére.

Visszatünk a szállásunkra, és szalonnát sütöttünk.

2. nap

Demjén

Tegnap eldöntöttük, hogy a két strand közül most a demjénit választjuk, mivel itt volt csúszda (ami ugye kell egy kiskamasznak) volt ugráló, ingyenes parkoló, és nem utolsósorban olcsóbb volt a belépő, mint az egerszalóki fürdőben. Egyszóval, minden Demjén mellett szólt, pedig az egerszalóki fürdő is nagyon tetszett, de most egyöntetűen Demjénre szavaztunk.

A strand körül építkezés folyt, és úgy láttam, a strandon is készül valami barlangféle medence, mert jócskán ki volt vájva a hegyoldalból a formája.

Maga a strand gyönyörű, tiszta, és rendezett. Több medencéje van, (köztük barlangutánzat is). Csúszdák használatáért külön kellett fizetni, de ez nem baj, mert így kevesebben voltak, és mi felnőttek ugysem csúszdázunk, csak a gyerek. Egyáltalán nem volt tömeg, a legtöbben talán a külső termálmedencében voltak.
A termálmedence érdekes, lépcsős kialakítású, és kék mozaikkal van díszítve. Egyébként ez a mozaik jellemző az egész strandra, nekem nagyon tetszik.
Bent, a welness részleg is nagyon szépen ki van alakítva. Mozaikos medencék, többféle szauna, gőzkabinok. Itt voltam először sókabinban, itt nem volt annyira meleg, viszont sókövekkel volt beborítva a hőforás. A szauna mellé egy dézsa van felszerelve, ami, ha megtelik hideg vízzel, aláállva, egy kötél megrántásával az összes víz a fejedre zúdul. Az aromakabinban pedig sötét volt, a plafonon az apró LED-ek, olyanok voltak, mintha pici csillagok világítanának, és mindehhez valami nagyon kellemes, gyümölcsös aroma társult... alig akarózott kijönni onnan.

Az egész napot a strandon töltöttük, szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, április végén igazi strandidő volt.

Visszatérve a szállásra, ismét szalonnát sütöttünk. Most nem voltunk egyedül, a szomszéd vendégek is szalonnasütést terveztek. Nem bánták, hogy mi is csatlakozunk, végül is egy kellemes, ismerkedős, beszélgetős este kerekedett belőle. Na jó, ahol előkerül az egri bor, és a házipálinka.... ott már semmi gond nem lehet :-))

3. nap

Egerszalók, és hazafelé

Reggel összecuccoltunk, a teraszon megreggeliztünk szerencsére tartott még a jó idő. Elbúcsúztunk házigazdáinktól, a tegnap megismert szomszédoktól, és elindultunk. Megkerestük Egerszalókon a barlanglakásokat. Ide más úton kell felmenni gyalog, és kicsit kerülni kell autóval. Ha nem kellett volna még elhagyni a szállást, akkor valószínűleg gyalog sétáltunk volna fel, de így az autós utat választottuk. A barlanglakások úgy néznek ki, mintha vályogfalú kis házakat "betoltak" volna a hegybe. Több lakásba be lehetett menni, némelyikben kiállítás is volt, olyan múzeumfalu-szerű. Érdekes volt elképzelni, hogy itt laktak emberek, én még nem láttam hasonlót.

Ezután ismét a sódombhoz mentünk, most egészen közel sétáltunk, készítettünk pár fényképet. Érdekes volt látni egészen közelről ezt a különös képződményt. Éreztük is a meleget, gőzölgött a forró víz, ahogy végigcsorgott a félköríves medencés domboldalon. Európában ezen kívül csak Törökországban, Pamukkale-ban van hasonló. De az messze van, az egerszalóki pedig viszonylag közel.

Sódomb után Eger következett, először Szépasszony-völgy, célzottan csak az a pince, ahol bort vásároltunk, hogy legyen otthonra is, majd útba ejtettük a minaretet. Most nem voltak olyan sokan, viszonylag hamar feljutottunk. Keskeny henger, magas csigalépcső, igencsak meg kellett dolgozni a feljutásért. Szép kilátás várt fent a magasban, de mindezért egy keskeny peremen kellett körbemenni, és mindössze egy vas kerítés választott el a leeséstől...alattad a semmi..... hát nekem kissé félelmetes volt, de mindenképp megérte.

Nem siettünk, elmentünk Bogács felé, megálltunk, sétáltunk egyet a piacon, és megnéztük (kívülről) a strandot. Továbbutazva, az országúton felfigyeltünk egy táblára: Harsány, Kalandpark. Gyors döntés, letértünk az útról. Irány Harsány.
Jó kis kalandpark volt, sokféle lehetőséggel, főleg a gyermek élvezte az egészet.

Még mindig nem siettünk, ha már itt vagyunk felkiáltással- megnéztük Miskolctapolcát is. Elsősorban a fürdő érdekelt, megbeszéltük, hogy ide is érdemes lenne kirándulni egyszer, mert nemcsak szép, hanem különleges is.

Érdekes, hogy itt is nyitva volt a barlangfürdő, és rengetegen voltak. Akárhol jártunk, mindenhol nyitva volt a strand, csak nálunk, otthon, Nyh-n nem nyitottak ki ebben a csodálatos strandidőben, hosszú hétvégén, mondván, nem gazdaságos. (biztos így van...)

Miskolctapolcán bobozott a gyermek, ez olyan dolog, amit nem lehet kihagyni.

Ezután pedig tényleg hazafelé vettük az irányt.

Nyavajgás

Semmi jó hír nincs, a napokban sikerült elérni ígérgetős ismerőst, persze, nyilván most nincs hely, nincs lehetőség.

Újabb ígéret, ha lesz valami, bárhol, nekünk szól elsőnek.

Most már nagyon érzem az anyagiakban a szorítást, 22-e van, és összesen 4 ezer Ft-unk van fizetésig. Ami hol van még! Jó, éhen nem maradunk azért, mert van a fagyasztóban is kaja, meg nyilván van némi pénztartalék is, amihez csak akkor nyúlunk, ha nagyon muszáj, de hosszú távon ez sem megoldás, hogy több a kiadás, mint a bevétel, mert a tartalék is elfogy egyszer, és akkor annyi...

Most valahogy egyáltalán nem bízom abban, hogy összejön a külföldi (vagy akár helyi, de jobban fizető, netán plusz hétvégi) munka, elveszett belőlem minden remény. Megette a fene... Valahogy az eddigi életem is mindig úgy alakult, hogy ha a sorsom kezdett jobbra fordulni, akkor biztosan jött valami, amitől mégsem lett jó. Mintha arra lennék kárhoztatva, hogy állandó kűzdés legyen az életem, és nehogy már könnyebben megkapjak dolgokat. (amik nem nagy dolgok, egy-egy új cucc, egy hétvégi kirándulás, egy utazás, vagy háztartási gép, szóval, olyanok, amikhez nem árt némi lóvé.)

És persze, hogy dühít, és elszomorít, hogy nekem miért nincs szerencsém, nekem miért nem jön össze semmi olyan, amitől kissé könnyebb lenne az élet, hogy haladnánk egyről a kettőre, és nem csak egyik hónapról a másikra élnénk, fillérezve, beosztva. Én miért nem érdemlem én ezt meg, amikor már annyiszor voltam nehéz helyzetben, és mindig talpra kellett állni valahogy, és igaz, eddig még mindig sikerült, de valahogy mindig nehezebben álltam talpra, és most félek, hogy nem tudom (tudjuk) megoldani a helyzetet.

Kissé belefáradtam már.

Nagy néma csend... és egy elszalasztott esély

Már elmúlt Húsvét, de ígérős ismerős még nem jelentkezett. Telefonja kikapcsolva. Gyanús, hogy még nem jött haza külföldről, tehát még van némi remény.

Kiderült az is, hogy kedvesem visszautasított egy észak németországi helyet, miszerint az túl messze van.

Kár volt, és erre ő is rájött... mert igaz, tényleg messze van, de cserébe jobban fizet.

Most már úgy vagyunk vele, hogy mindegy hogy hol, nem válogatunk, csak legyen valami.