Valamikor, réges rég a Hungáriánál kötöttem meg az első kötelező biztosításomat. Később átcsábítottak a Köbe-hez, azzal, hogy ott egyből a legmagasabb bónusz fokozatba tesznek. Vagy két évig ez rendben is volt, azt viszont elfelejtették közölni, hogy itt tagdíja ki kell(lene) fizetni, ekkor otthagytam őket, és átmenten a groupamához. Itt viszont kis idő múlva annyira megemelkedtek a biztosítási díjak, hogy ismét váltottam. Rátaláltam az OTP garanciára. Idáig semmi bajom sem volt velük, korrektek voltak, a biztosítási díjjal sincs semmi bajom. Most viszont a groupama egyesült az otp garanciával, és grupama garancia néven futnak tovább.

Így tehát visszakerültem a groupamához.

Kíváncsi vagyok, mennyit emelnek majd a díjon jövőre, mert ha sokat akkor kénytelen leszek ismét tovább állni.

Ez a körforgás akkor lett volna az igazi, hogyha először a groupamánál kezdem, és úgy  kerültem volna ismét hozzájuk.

Csak akkor ők még nem is léteztek.

Folyosó

Az előbb, ahogy kinéztem, meglepődve láttam, hogy az egyik szomszéd ült a folyosóra kirakott kanapén, és előtte volt a laptop.

Te jó ég, ez a hülye kijön a folyosóra számítógépezni? Vagy kiverték otthonról? Másra nem nagyon tudok gondolni, mert ugyan kit zavar bent a lakásban a számítógép, sőt, a laptopon még a billentyűk sem zörögnek.

Egyáltalán miért érzi jobban valaki magát kint a folyosón, mint a saját lakásában?

Viszont az is megfordult a fejemben, hogy lehet, meg kellene változtatnom a wi-finken a jelszót. Sose lehet tudni. Lehet, azért ül a folyosón, mert ott jobb a vétel???

Újságdíj

Idegbajos nőcike volt itt az előbb.

Csengettek. A konyhában voltam. Megyek az ajtóhoz, kinézek a kukucskálón, - senki. Visszamentem a konyhába, erre megint hallom, hogy csengetnek, ráadásul kopognak is mellé. Kimegyek, kilesek...senki. Begurultam, hogy ki szórakozik itt velem, kinyitottam az ajtót, kinéztem a folyosóra. Erre a lift felől visszalép egy nő, és azt mondja: -újságdíj vagyok. (szép név...)

Erre egy pillanatra meglepődtem, egyrészt eddig egy pasi szedte, aki az ajtó előtt megvárta, míg kinyitom azt. Másrészt vasárnap este sose zaklattak még. Erre a nő, idegesen: -Nem tudja kifizetni?

Erre a hangsúlyra, és erre a kérdésre, amit ráadásul még mindig a folyosó végéről közölt velem, egy lépéssel sem jött közelebb, csak egyféleképpen tudtam válaszolni, rávágtam, hogy: -Nem.

Erre a nő lepődött meg. Bevágott egy grimaszt. Mi az, hogy nem tudja kifizetni.  Mert hogy ő volt már itt.

-Itt? -kérdeztem-kizárt dolog!

( Egész héten, mindig volt itthon valaki egész délután, de senki sem mondta, hogy egy Újságdíj nevű nő keresett volna.)

-Nincs itthon kp.-m -mondtam.

-Akkor mikor jöjjek, holnap, -darálta a nő, vagy inkább hadarta- mert nekünk hónap végén van a számlánk, és ha holnap se lesz itthon senki, akkor papírt hagy, és akkor be kell  vinni a pénzt személyesen.

-Tudja mit? Inkábbb lemondom az egész újság előfizetést.

És mindezt a folyosó két végéről tárgyaltuk meg. Bár, az utolsó mondatomnál a nő nagy része már kint volt a liftnél.

Azt várhatják, hogy én munkaidőben a belvárosban lévő szerkesztőségükbe mászkáljak. Annyira nem érdekes az az újság, eddig is csak azért fizettem ki, mert a pasi, aki eddig szedte, nagyon kedves volt, és sose problémázott azon, hogy épp nincs itthon kp. azt mondta, nem gond, majd jön holnap.

De ha ez a nő fog jönni ezek után....na, ne....!

Ide ez az idegbajos hülye még egyszer be ne csengessen. Inkább tényleg lemondom az előfizetést. Hogy kevesebb helyre kelljen járnia.

Tetszik - nem teszik... a lakásban

Vannak dolgok, amik nekem nagyon nem tetszenek, mégis nagyon-nagyon sok ember lakásában megtalálható. Ami azt jelenti, hogy nekik tetszik. Nincs ezzel semmi baj. Neki tetszik, nekem meg nem.

Ilyen pl. a fekete fürdőszoba. Elég sok helyen láttam már, köztük lakótelepi, ablaktalan kis lyukat is- feketével csempézve. El lehet képzelni. ... Lehet, hogy ez elegáns, de számomra inkább ijesztő. Olyan érzésem van ilyenkor, mintha egy kriptába lépnék. Hogy itt fürödnék? Áááá, kösz, nem. El tudok képzelni sokféle színt a fürdőszobámba, de a feketét azt nem.

Az sem tetszik, hogy ha valahol a konyhában az alsó és a felső szekrény közötti falon fürdőszobacsempe van feltéve. Jó, elfogadom, hogy pl. megmaradt a fürdőszobából, vagy ez olcsóbb, -mert egyébként szebbnél-szebb konyhacsempék vannak, csak éppen -fene tudja, miért-drágábban, mint a fürdőszobai. Szóval, elfogadom, de nagyon nem tetszik. (hasonlóképpen azt se szeretem, hogyha a csempe helyett munkalapot raknak fel, bár tény, hogy gyorsabb, és tisztább megoldás, mint a csempézés. Mert olcsóbbnak éppen nem mondanám, habár nekem épp ezzel az érvvel akarta rámbeszélni az asztalos, én egyrészt mondtam, hogy nem tetszik, másrészt mondtam, hogy számoljunk csak! Pont annyiban lett volna, mint a csempézés volt.

Azt is nagyon sok helyen alkalmazzák, -gondolom, nem a megrendelő találja ki, hanem az asztalos- hogy a konyhaszekrény végénél (ha nem falnál van)  egyszeűen levágja a sarkot. De nem ám ívesen, hanem csak úgy, egyenesen. Le is élfóliázza persze, és évek múltán gyönyörűen koszolódik az az él, illetve az élfólia, és a munkalap, valamint a két élfólia találkozásánál egyre nagyobb lesz a hézag. Nálam is bejárathoz esik a konyhaszekrény széle, és figyelmeztettem az asztalost, hogy úgy próbálja meg lecsapni a sarkot, hogy abban a pilllanatban indul új munkalapot venni. Sarok maradt, nem zavar senkit sem. A régi szekrénynél sem zavart.

És végül még egy dolog, amivel nem tudok megbarátkozni. Valaki gyönyörűen, igényesen megcsináltatja a konyhabútort, látszik, hogy különös gonddal lett megtervezve, beépítve, nem sajnálták rá a pénzt, és..... belerépíti a legolcsóbb, gagyi sütőt.

Botanikus kert

Hétvégén a botanikus kertben jártunk. Nem oda készültünk, és csak véletlenül arra járva láttuk, hogy jé, pont nyitva van, mert egyébként zárva szokott lenni hétvégén, csak időnként rendeznek ilyen rendkívűli nyitva tartást, meg növényvásárt. Pedig nyithatnának gyakrabban is, mert látogató az volt rendesen, érdekelné az embereket, de ez inkább hétvégi program lenne, mint hétköznapi, munkaidőben.

Szóval, odakeveredtünk, bementünk, és nem volt nálunk fényképező!!! Ez pedig nagy hiba! Fájt a szívem, hogy azt a sok-sok gyönyörű virágot, és különleges növényt nem sikerült megörökítenem. Cserébe viszont éppen elkaptunk egy iskolai osztályt, akik idegenvezetést kértek, és hát hozzájuk csapódva, hallótávolságon belül maradva, sok-sok érdekes dolgot tudhattunk meg a botanikus kertről, és a növényekről.

A fiamnak a sok-sok óriási (és icipici) kaktusz tetszett, nekem a banánfa, amin volt egy nagy fürt zöld banán.

Ezen kívűl van még ott egy sétány, ami egy fát formáz, és minden ágához más fajta tulipánt ültettek. Erre a fa formájú sétányra rá is lehet látni, van előtte egy hídszerű építmény, arról lenézve egészen különleges látványt nyújt. Kár, hogy nem tudtam megörökíteni, mert nagyon tetszett.

Azért van tulipános képem, csak máshol fotóztam. Ezek is gyönyörűek.

    

Teremcsere

Bence iskolájában ezen a héten több tanulmányi versenyt is tartanak, ezért ma nekik át kellett menniük egy másik terembe.

-Melyik teremben voltatok? -kérdeztem.

-Azt nem tudom- felelte - de nagyon félelmetes volt. tele volt csontokkal.

És elkezdte mesélni, mi minden félelmetes volt még ott. -Voltak ott bogarak, meg béka, meg madár belülről, meg az ember belső szervei, még egy agy is volt, na meg egy csontváz! Eléggé félelmetes volt, de azért nagyon érdekes is!

Én pedig úgy láttam rajta, ahogy mesélt, hogy az egésznek inkább az érdekes része maradt meg benne, mint a félelmetes.

Na, melyik teremben voltak? Nem volt nehéz kitalálni.

És mi volt a beszélgetés vége? A gyermek kijelentette, hogy ő biológiát akar tanulni. Remélem, kitart ez a lelkesedése ötödik osztályig :-)) 

Szösszenetek

Ma megtudtam, hogy Párizsnak az egyik fele rizs. :-)

Érdekes, én ezt eddig sosem vettem észre :-)

----

Moszkvából indul az a vonat, ami elmegy egészen "Gagyivosztokig" :-))

----

A cár harangjába be lehet menni. Biztos hideg van bent, mert Moszkvában is elég hideg van.

---

Ha felmennénk az Eiffel-toronyba, én lépcsőn mennék. Biztosan sokkal érdekesebb, mint a lift.

---

Velencében hajókkal és gondolákkal közlekednek. Még a kukás is hajón viszi el a szemetet.

 ---

Igen, Bence a kedvenc "városos" könyvét nézegette (Nézd, milyenek a városok), és akkor hangzottak el ezek a szösszenetek.

Könyvcím

Kicsi fiam keresett ma egy könyvet. Azt mondja: -Anya, hol van az a "Gágogó liba" könyvem?

Nem tudtam miről van szó.

Bence keresgélt a könyvespolcán, majd felkiáltott: -Ez az! Megvan! - és kiemelte a többi közül a Gőgös Gúnár Gedeon c. könyvet.