Cukrászda

Van egy cukrászda. Város szélén, félreeső helyen. Amikor megnyitották, még meg is jegyeztem: -Ugyan, ki fog ide járni?

Aztán megkóstoltam a sütijüket. Azóta mi is ide járunk. Ahogy rajtunk kívül még sokan.

Itt a krém krémes, és nem ropog a fogam alatt, a sütinek nincs műíze, és az ára is megfelelő.

Az ott dolgozó hölgyek pedig kedvesek, közvetlenek, jókedvűek.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire bejön a tulajnak ez a vállalkozás.

Mi ebből a tanulság? Az emberek hajlandóak egy kis kitérőt tenni azért, hogy kiváló minőséget (és kedves kiszolgálást) kapjanak a pénzükért!

Énekóra internettel

Gyermeknek fel volt adva egy dal, házi feladatként, amit meg kellett tanulnia.

A gond az volt, hogy én ezt a dalt sose hallottam. Jó, igaz, le volt kottázva, de az én hangom alapjában is borzasztó, és kotta után még véletlenül sem tudok énekelni. (mindig is irigyeltem, akinek ez nem okozott problémát)

Tehát, hogy tanítsam meg a gyereket énekelni, ha én magam sem tudok???

Itt a megoldás, a net. Az mp3-ak korában, nehogy már ne legyen rajta egy dal!

Beírtam a keresőbe, és...megvan! Egy katt, és már énekelte is egy szép (igazi) énekhang. A szövege meg le volt írva.

Milyen jó, hogy létezik net! Enélkül tényleg, nem tudom, mit csináltam volna.

Végighallgattuk jó néhányszor, és a gyermek is megtanulta -ha nem is tisztán - de hellyel-közel helyesen énekelni.

Komolyan mondom, kész szerencse, hogy nem tőlem kellett -falsul- megtanulnia :-)))

Hát, nem vagyunk túl muzikális család, ez van :-)))

Minialbum

Mostanában rákattantam erre. Lehet, ez még messze van a scraptól, de talán idővel kialakul belőle valami.

Az az igazság, hogy annyira jó kis albumokat láttam itt a scrapblogokban nézelődve, hogy úgy érzem, ez az enyém nem annyira nagy szám...De azért elmegy...

Nem sok mindenem van még itthon, mert eddig csak digi oldalakat készítettem, de mostanában kedvet kaptam a hagyományoshoz is, főleg a minialbumokhoz.
Ezt a "G" betűt 1 mm-es kartonból vágtam ki, és hobbiművészes scrap papírral fedtem. Kontúrmatricával, és üvegfesték kontúrral díszítettem. A figurák a canon nyomtatható oldaláról vannak, kicsinyítve, és 1 mm-es kartonra ragasztva, körbevágva, és bevonva matt átlátszó öntepedó fóliával. Az albumlapok fotokartonból készültek, csak későn jöttem rá, hogy a müllerben árulnak színes fotokartonokat is, így, ha már megvettem a feketét, ebből vágtam ki az oldalakat.

Függönykarikával fogtam össze.

 

Ez lenne tehát az első próbálkozásom. Még üres. G. a tesómék kisfia, és elég sok fotója van nálam, amiket majd szeretnék ebbe a kis albumba rendezni.

Sószoba

Majdnem sóbarlangot írtam, igaz, ahhoz képest, hogy a fiam egyenesen sóbányának nevezte... szóval sószobában jártunk ma.

A barátnőm említette, hogy volt már, és neki milyen jót tett, különösen ebben a felső légúti hurutos időszakban, meg amúgy is gondoltam már rá, hogy egyszer el kellene menni, jót tenne a gyereknek is.... hát ma délelőtt összejött.

Nagyon hangulatos kis hely. Kaptunk papucsot, meg papucsvédőt, a gyerek maradhatott zokniban. Van egy kis helység, aminek minden oldala só, bent van néhány relax fotel, jó puha pléd, az egész hangulatosan megvilágítva, a plafonba kis ledek, a földön spotlámpák, a fény színei változnak. Kellemes zene szól, lehet relaxálni, pihenni. Az egyik sarokban a gyerekeknek ki bvan alakítva egy kis játszósarok, van ott kisautó, teherautó, markoló, játszhattak a sóval, úgy, mintha homokkal játszottak volna. (a kisautók a sóbányából hordták a sót, a markoló kiásta a sóköveket, stb.) 45 percet voltunk bent, mikor lejárt, láttam a gyerek csalódott képét, hogy máris menni kell? Első reakciója az volt, hogy ugye jövünk máskor is.

Amikor kiléptünk, az első lélegzetvételkor éreztem, hogy a kinti levegő mennyivel "nehezebb".

Nagyon jó volt ott eltölteni az időt, természetesen elmegyünk a jövő héten is.

Egy kis matematika

Megcsináltuk a hétvégi matek faladatot. Volt közte egy számsor (..., 10, 12, 14, ...) amit folytatni kellett, mindkét irányba. Gyermekem nem sokat gondolkodott, megnézte, és rávágta a megoldást: -Tudom már! Ez könnyű! Minden második hiányzik!

És megcsinálta a feladatot.

A végén meg hozzátette: -Különben meg ezek a páros számok.

Mintha csak meg akarna nyugtatni, hogy azért érti ő a matematikát.

---

Ismét találtam egy jó példát arra, hogy a gyerek logikája mennyivel másképp működik, mint ahogyan egy felnőtt gondolná.

A munkafüzetben az volt a feladat, hogy olvassa el a mondatokat, és amit olvasott, annak megfelelően színezze ki a képet.

A szöveg a következő volt: "A táska kockás"

Az én fiam így rajzolt:

 

A tanító néni elfogadta a megoldást :-))

----

Érdekes dolog ez, hogy nem osztályoznak alsóban. Úgy igazán nincs is ezzel semmi bajom. Bár kissé szokatlan, de sokkal átfogóbb jellemzést ad a gyerekről a szöveges értékelés.

A dolgozatok eredményét százalékban állapítják meg. A fiam matek dolgozatai végig 100 %-osak voltak. (Na, jó, most kicsit dicsekszem, de nagyon büszke vagyok rá) Utoljára viszont becsúszott egy hiba, és így "csak" 98 %-ost írt. Én nem is foglalkoztam vele, ugyanúgy örültem, hiszen ez is kiváló teljesítmény. A gyerek viszont teljesen el volt kenődve, hogy nem sikerült 100-ast írnia, és elég nehezen sikerült megmagyarázni neki, hogy nem csak a 100 % számít jónak, hanem ugyanúgy az 1-2 hibás is. Ő azt hitte, hogy ezzel a 98-cal gyengébben teljesített.

Így hát kénytelen voltam mesélni neki a régi osztályzatokról, és akkor megnyugodott, hogy a 98 %-a ugyanúgy 5-öst ér, mint a 100 %.

Farsang és előzményei

Mi már túl vagyunk az idei farsangon. Ebben az iskolában mindig január végén tartják a bulit. Kicsit mérgelődtem is, hogy minek ez a nagy kapkodás, amikor ott van az egész február, de állítólag a járványos időszak elkerülése miatt tartják korábban, mert sok gyerek betegség miatt lemaradt róla. Most, az idei influenza-időszakot alapul véve, ebben lehet is valami.

Ami rosszul jött, hogy nem tudtam előre, és csak néhány nap maradt a felkészülésre. Persze, az én fiam azt találta ki, hohy lovag szeretne lenni, de olyan sisakkal, aminek lehajtható arcvédője van. Vagyis, az egész jelmezben ez lett volna a lényeg.

Namármost, honnan szedjek én január végén ilyen lovagi csodasisakot? Tescónál még éppen csak rendezik a jelmezes területet, lidl, aldi majd februártól kínálja, egyéb üzletekben éppen ki volt rakva néhány tavalyról megmaradt jelmez, persze lovag még véletlenül sincs. Már a munkatársakat is mozgósítottam, hogy ha valaki játékbolt felé jár...vagy ha lát valahol..... nem lett.

Végső ötletként felhívtam egy kölcsönzőt. Hölgy nagyon kedves. Persze, van, több fajta is, be kell jönni, kiválasztani, felpróbálni...életemben nem hoztam még kölcsönzőből jelmezt.

Délután elmentünk. Ajtó, zárva. Kis meglepődés után észreveszem a feliratot: "tessék kopogni" Kopogunk. Közben mögöttünk egy család, 3 gyerekkel, a legnagyobb max 3 éves.

Hölgy nyitja az ajtót, ideges. Hogy itt mindenkinek jelmez kell? Hogy csak az jöjjön be, akinek tényleg kell. (Jó, majd beküldöm a gyereket egyedül, vagy mi) Bár gyanítottam, hogy főleg a sokgyerekeséknek szólt, bár ők nem reagáltak, gondolom, apuci is, anyuci is látni akarták a hercegnő jelmezt, a kisbabákat meg nem hagyták az ajtó előtt.

Na, jó, mi külön vagyunk, bementünk. Egy keskeny folyosón vannak a jelmezek, oda se lehet rendesen állni, megnézni, nemhogy még közlekedni is mellette. Közben kapjuk az instrukciót, hogy válasszuk ki, amelyik tetszik, és ott bent (egy lyukban) fel lehet próbálni. Ja, méret semmi, fiús-lányos minden ömlesztve, szorosan, alig lehet látni, mi az. Bátorkodom szólni, hogy bocsi, nekünk csak egy lovagos kellene.... erre megkapjuk az ideges beszólást: -mondtam, hogy ott van, meg kell keresni.

Na, jó, -mondtam magamban- ha nem a gyerek boldogsága függne ettől a vacak jelmeztől, most, ebben a pillanatban fordulnék ki innen.

De gyerek csalódna, nem tehetem. Persze, előzőleg megbeszáéltük, hogyha nem lesz lovag jelmez, akkor előszedjük a tavalyi, túró rudisat, az isiben úgyse tudják a gyerekek, hogy tavaly az oviban már viselte egyszer. Hátam mögött testes asszonyság óbégat, hogy jaj, nem fog kiférni. (mármint a keskeny folyosón) befelé vajon hogy jött?

Közben sokgyerekes anyuka talál lovagot, pedig hercegnőt keres. Aztán talál még egyet. (az egyik egy sima köpeny, a másik mellényes, de a sisakja mindkettőnek olyan fejre simulós fajta) Mutatom gyereknek, ez van. Gyerek dünnyög: -Na, jó, akkor inkább leszek túró rudi.

Több se kellett, uccu kifelé, hölgy kienged, közben újra kedves. Ó, nem sikerült választani? (na persze, kifelé vette az irányt a bevétel. Mellesleg nem is lett volna olcsó. Örülök, hogy így alakult. Nem lett volna nagy kedvem otthagyni a pénzem)

Szóval, farsang napján gyermekem a jól bevált túró-rudiban parádézott. Nagy sikere volt a gyerekek körében, és még a zsüri tetszését is elnyerte. Egy kisautó, ill. busz volt a nyeremény. Az öröme határtalan.

Azt hiszem, végül ő se bánta, hogy lemondott a lovag jelmezről, végül is, nem csinált rossz cserét.